A meccsekről készült cikkemben összefoglaltam a pankráció történelem mérkőzéseinek irányvonalának fejlődését, ám említettem, hogy a hardcore és a lucha libre stílusirányzatról majd külön bejegyzést írok, mivel e két Amerikán kívülről jövő műnem a professzionális pankrációban olyan tartalmakat képvisel, amelyet nem akartam bezsúfolni pár mondatba. Most következzék a keményebb műfajok legkeményebbike, mely olyan legendákat teremtett, mint Mick Foley, vagy Terry Funk. Kezdjük!
Mi az a Hardcore?
A Hardcore stílus Japánból eredeztethető, ahol is a kelet-ázsiai wrestling kultúrában már sok-sok évvel ezelőtt használtak különböző olyan eszközöket, amelyek az USA-ban csak évtizedekkel később kezdtek el előfordulni. A stílus lényege brutalitást belevinni a termékbe, a pankrációs mérkőzése. Általában a stílus a durvasága miatt a küzdelem során el tud fedni olyan hibákat, amelyek rendes mérkőzésen elég erős hiányosságra utalnának. Ha valaki sérült, a sérülését és a ,,properitását" (proper - mennyire simulékony, gördülékenyen tanuló, folyamatos és ösztönös zseni valaki, mennyire tud komplex mozdulatokat megtenni a ringben) ellensúlyozni lehet azzal, ha egy meccsben nem a mozdulatokra, hanem a veszélyes elemekre, a weapont-okra helyezzük a hangsúlyt. A hardcore stílushoz hozzátartozik Mexikó is, ahol szintén nem voltak ritkáka történelemben az amúgy normál körülnények között diszkvalifikációhoz vezető eszközök használatai.
A Hardcore pankráció elterjedése az Egyesült Államokban
A stílus már nyilván a régebbi idők óta, 50-es, 60-as évek óta megjelent, régi klisé a székütés és a ringen kívüli tárgyak használata is a wrestlingben. Azonban a hardcore pankráció elterjedése szélesebb körben Paul Heymannek köszónhető. Pauley a 90-es években (1994) az Eastern Championship Wrestling helyett megalapította az Extreme Championship Wrestlinget, azaz az ECW-t. A brutalitásra és a felnőtt televízióra épülő műfaj a hidegháború és az olajválság utáni amerikaiak között igen népszerű lett. Az ECW még a folytonos anyagi próblémáinak köszönhetően ugyan soha nem vehette fel a versenyt a két ,,nagykutyával" a WWF-fel és a WCW-val szemben, ám stabilan Amerika 3. legnagyobb pankrációszervezetévé nőtte ki magát. És ennek alapja a hardcore volt. Nem volt ritka, hogy egy ECW tapingen nőket dobáltak bele asztalokba, és a szögesdrót sem volt ritka vendég a szervezetben.
Talán mindenkinek ismerős lehet az a kép, amikor Cactus Jack és Terry Funk a mérkőzesük folyamán egy széket kértek, és az egész közönség a ringbe hajította székeit.
Az ECW aztán a WWF hatalmas sikeressége, anyagi problémák és az amerikai kultúra természetének megváltozása miatt aztán ugyan 2001-ben csődbe ment, ám a WWE folytatta a brutalitás belevivését a műfajba.
A WWE a kilencvenes években fokozatosan kezdte belevinni a termékbe a keménységet. Shawn Michaels ennek nagy úttörője volt. Marty Janettyvel közös legendás Barbes Shop-os szegmensének végén ő harcolta ki, hogy a csapattársa vérezhessen, a Ladder Matchet a Wrestlemania 10-en is neki köszönhetjük Razor Ramonnal (amit egyébként korábban egy Bret Hart elleni house show meccsből vett át HBK egy az egyben), vagy például az első Hell In A Cell meccsért is ő könyörgött Vince-nek. A WWE az Attitude és a Ruthless Agression érában elkezdte átvenni a Hardcore irányvonulatokat, amik olyan legendás meccseket eredményeztek, mint a Taker VS Mankind HIAC, a Triple H VS Mick Foley Street Fight/HIAC, az Edge VS Foley és a Orton VS Foley mérkőzések. Az AE-ban láthattunk kommentátor asztal-összetöréseket, vagy Shane McMahontől hatalmas ugrásokat. Egyszóval ez a valamivel több, mint 10 év hatalmas momentumokat hagyott ránk.
Fontosnak tartom megemlíteni Hardcore övet is. A Championship 1998 és 2002 között funkcionált a WWF-ben. A Belt nem a véres összecsapásairól maradt híres, hanem a különleges megvédési helyszínekről és a 24/7 rule-ról. Az első bajnokok még ez utóbbi szabályon kívül szerezték öveiket rendes meccseken. Az első champ maga a hardcore legenda Mankind volt, akitől Big Boss Man vette el a címet. Az öv 2002-ben egyesült Rob Van Dam-nél az Intercontinental bajnok övvel. A 24/7 Championship ennek az övnek a PG-s változata.
Meddig lehet tolni a stílus szélességét?
Lassan-lassan elérünk arra a szintre, amikor már nem lehet kitolni a durvaság határait, hiszen ha mégis ezt tennénk, akkor meghalnánk. A japán deathmeccseken a pankrátorok gyakran vesztenek annyi vért, hogy azonnali segítség nélkül elvéreznének perceken belül. A magas helyekről történő leugrások, a szögesdrótok, az égő tárgyak mind-mind olyan erős fájdalmakat okoznak, hogy csak erős fájdalom csillapítókkal lehet a kínt ellensúlyozni. A sérülések életveszélyesek lehetnek, nem ritkák a carrier-ending csonttörések, izomszakadások sem. A brutalitást látva az ember egyre több mindent, és egyre több fájdalmas tevékenységet szeretne látni, hogy új impulzus érje őt. Ez azonban hosszú távon a műfaj teljes kiégéséhez vezet.
Miért bukott meg a Hardcore stílus?
Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően egyre több és egyre pontosabb képalkotó vizsgálat, például a CT, MRI, vagy az ultrahang kimutatja az olyan sérüléseket, amik után jobb azonnal felhagyni a pankrációval vagy a sportokkal, amik komoly károkat okozhatnak a testben. A pankrációban rengeteg a veszélyforrás. Ez egy veszélyes biznisz, és ha nem figyelünk oda a veszélyekre, nem hallgatunk az orvosokra, nem vesszük figyelembe az eredményeket, akkor nagyon csúnyán járhatunk. A hardcore stílus az egészség megőrzésének védelme érdekében talán lehet mondani ,,kihalt" vagy mérséklődött.
Lehet itt gondolni akár Mick Foleyra is, akinek olyan szinten megromlott az egészségi állapota, hogyha a hátára esik, meghal. Lehet gondolni RVD-re, akinek a háta szintén teljesen szétment az évek alatt. De talán Chris Benoitra érdemes a leginkább gondolni, hiszen bár ő nem a Hardcore miatt főleg, de a veszélyes mozdulatai miatt is olyan szinten leromlott az agya, hogy az ismert következmény lett a vége a különböző fejre mért ütéseknek és zuhanásoknak. (Róla a későbbiekben egy cikket is tervezek írni az 5+1 részes wrestlinges tragédiákat bemutató cikksorozatom égisze alatt.)
Végszó
A hardcore pankráció tehát a 90-es évek végen volt igazán népszerű. A hagyományait a mostani szervezetek közül talán leginkább a CZW őrizte meg, ám ez a szervezet is inkább egy rétegközönséget fog meg a műsoraival, és igyekszik biztonságossabbá tenni a termékét. A japán és mexikói pankrációs szervezetek hagyományosan még használják a stílust, de a main stream szórakoztatásban ez már kihalóban van. A hardcore-ról az orvostudomány vizsgálatainak segítségével kiderült, hogy hosszú távon nem egészséges, és emiatt nem valószínű, hogy valaha látjuk még ezt a stílust komolyabban a főbb wrestling szervezeteknél. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem fogunk látni veszélyes spotokat, de a WWE nem véletlenül tiltja be a székütéseket, vagy mérsékli a vérzést az adásokon. Hiszen ha van tényező, ami fontosabb a bizniszben a sportszórakoztatásnál, és ha az nem a pénz, akkor az az egészség megőrzése és védelme...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése