A wrestling mérkőzések stílusának változásai a 19. századól napjainkig

A wrestling mérkőzések típusairól, fejlődéséről, és képének alakulásáról még a mai világban sem nagyon lehet találni átfogó cikkeket az interneten, sem angol, sem magyar nyelven. A mostaniakban arra vállalkoztam, hogy összefoglaljam a professzionális pankráció, azaz angolul professional wrestling "kinézetének" változásait a 19. század vége óta napjainkig. Ez a cikk nem a pankráció történetét fogja bemutatni, csupán annak egy cikkelyét, a meccsek hosszának, terjedelmének, és az azokban bevitt mozdulatok változásait. Kezdjük!

A pankráció történelme már -, mint tudjuk, - egészen az emberiség kialakulásáig nyúlik vissza, azonban a mai modern wrestling kialakulása az 1900-as évek elején kezdődött. Ilyenkor cirkuszi társulatok bemutató mérkőzéseket adtak elő az embereknek, ám ezek a mérkőzések a sima birkózáshoz hasonlítottak, és annak stílusára hajaztak. A mérkőzések ezen a ponton még nem voltak megrendezve, bár a küzdő felek a közönség szórakoztatása céljából minél érdekesebb mozdulatokkal "igyekeztek operálni". A francia cirkuszi társulatok pankrátorai a későbbi években saját csoportot is létrehoztak, amelyben a különböző régiókban kvalifikációs rendszerű tornán mérettették meg erejüket a sportolók. Ebből a stílusból ágazott el a kötöttfogású birkózás.

Az angol társulatoknál is elkezdték alkalmazni ezt a módszert, ám ott az övvonal felett, és alatt is lehetett támadni egymást, ellentétben a franciákkal. Ez a stílus lett a Catch as Catch Can stílus, ahol a pankrátorok sokkal szabadabban birkózhattak. A műfaj a mai modern wrestling előfutára volt, és annak alappillérévé vált. A meccsek ilyenkor hosszúak voltak, nem voltak benne ritkák az üresjáratok, és gyakran értek véget időlimit utáni döntetlennel. A mérkőzések ilyentájt formálódtak át abba az irányba, hogy a meccsek győzteseit előre eldöntötték, viszont  az összecsapás főbb pontjai sem voltak megadva. 

A világháború körüli időkre már kialakultak a nagyobb területeken is bajnoki címmérkőzések, és a korszakok nagy sztárjai is megszülettek és felemelkedtek, akik a mai szinten is nagyon komoly, sőt talán a mai szintnél jóval komolyabb rivalizálást folytattak egymással. Ilyen volt például George Hackenschmidt és Simon Gotch, akik hosszú-hosszú évekig csatáztak. (A mérkőzéseikhez még annyit, hogy talán a pankrációtörténelem első nagyobb viszályában a mérkőzések eredményei nem voltak előre megírtak.)

A meccsekkel azonban volt egy nagyobb gond: Az ütközetek akár egy, vagy másfél óráig is eltartottak és nem voltak ritkák a hosszú fetrengéssel teli percek sem. A pankráció érdektelenné vált, és a világháború utánra a műfaj népszerűsége is jelentősen lecsökkent. Egy 3 évtizedes bojkott után a pankráció ismét felvirágozni látszott. Az NWA megalapulása komoly mérföldkövet jelentett a műfajnak 1948-ban. 

A mérkőzések a szervezetben már előre megírtak voltak, és nem tartottak tovább általában 30 percnél. A pankra' a territóriumi rendszerben ismét fejlődésnek indult. Az NWA fő bajnoka a territóriumok legnagyobb neveivel csapott össze egy-egy house shown, és az egész biznisz is magára a live eventekre épült. A wrestling képe a 70-es, 80-as években változott meg komolyabban. A hetvenes évek közepére a műfajra leginkább egy olyan aréna volt jellemző, ahol a közönségre irányított lámpák le voltak kapcsolva, a ring körül nem voltak szivacsok, és a mérkőzésekben köteleket se használták. Kötélről ugrálás egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán volt, leginkább a termékre még mindig a talajfogások voltak a legjellemzőbbek. A mérkőzésekben a maiaknál jóval több submission szerepelt. A korra leginkább, sőt szinte teljesen a singles match volt jellemző, olyan mozdulatokkal, amit akkor az átlagos, egy embernél jóval magasabb pankrátorok be tudtak mutatni. 

A mérkőzések képe a 1990 környékéig kialakultak a suplexek, a különböző kötélről "ugrálós" mozdulatok, illetve még jóval korábban a mérkőzésekben a pankrátorok heel-ként vagy face-ként betöltött szerepe is kialakult. (Fun fact: A Wrestlemania III-an az Hogan-André bodyslam, amit akkor úgy prezentáltak, hogy ez volt  az "előszöri" alkalom, az első eset, amikor ez megtörtént, már jóval korábban megesett a house showkon, csak a WWE szándékosan így promózta az esetet a meccs után.)

A 90-es évek elejére a technikásabb birkózás úttörője Bret Hart lett, aki az első kisebb birkózó volt a bizniszben, aki megszerezte a WWF bajnoki címet(, ha Ric Flairt nem számoljuk, akitől Bret elvette az övet és aki szintén alacsony, ámbár technikás pankrátor volt azokban az időkben.) A kis emberek forradalmát Shawn Michaels folytatta, aki hihetetlen mozdulatokat tudott végrehajtani a ringben, és egy ösztönös zseni volt a pankráció terén. Az ekkortájt felpörögtek a stílusok, a pankrátorok jóval több mozdulatot kezdtek el használni, és a Wrestlemania érában lett népszerű a finisherek használata is. A különleges meccstípusok többsége is a 90-es években jelent meg, ilyen például a Hell In A Cell Match, a Casket Match, vagy az ECW által kreált Hardcore meccsek is. 

A 21. század fordulójára a brawl stíusú meccsek lettek jellemzőek, mivel az akkori kor nagyjai, mint például egy Stone Cold vagy egy The Rock nem a wrestling készségeikkel, hanem inkább a karizmájukkal lettek a szervezetük legnagyobbjai. A 2000-res évek elejére.jelent meg az indy stílusú wrestling, ami manapság tört be a WWE-be, main rosterbe. A jövőben várhatóan az indy stílus lecsendesülése, és egy új irányzat kibontakozása várható. Hogy mi lesz az? Még nem tudjuk!

A professzionális pankráció fejlődéséből az előbbiekben kihagytam a japán, a lucha libre és a hardcore típusú birkózást, ezekről egy későbbi cikkben tervezek írni. Az előbbiekben minden mást megpróbáltam összefoglalni, remélem sikerült, és élveztétek a cikket. Hamarosan találkozunk, addig is legyen kellemes hetetek, sziasztok!